Ahogy minden másról, az ajándékozásról is többféle történet kering. Vissza lehet vezetni akár a Napkeleti bölcsekig, akik ajándékokat vittek a kis Jézus születésére. Az ajándékok ezeket a tárgyakat szimbolizálják.
Viszont az ajándékozás már jóval a kereszténység előtt is szokás volt, egészen pontosan az ókorban. Szaturnusz isten tiszteletére rendezett szaturnália során lepték meg egymást a rómaiak. Az őszi vetés befejezését ünnepelték akkoriban, december 17-én kezdődött és a tartama folyamatosan változott. Augusztus császár 3 napig engedélyezte, majd Tibériusz és Caligula 1-1 nappal meghosszabbította. Amikor nem szabták meg a hosszát, akkor akár több, mint egy hétig is tartott, ekkor december 25-én fejeződött be.
Ezzel egy időben, a Mikulás vagyis Szent Miklós története is népszerű lett, a napja december 6-a lett, az ajándékozás ünnepe, ezt a hagyományt Hollandia terjesztette el.
A reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-ról áttették december 25-re. Akkoriban már Európában megajándékozták a gyerekeket karácsonykor. Az ajándék még messze nem volt olyan fontos része az ünnepnek, mint napjainkban.
A 19. században kezdett jellemzővé és megszokottá válni az ajándékozás, ez ekkor terjedt el az USA-ban.
Eleinte a gyerekek csak apró ajándékokat kaptak például alma, dió. Játékokhoz a korábbi évszázadokban nagyon ritkán lehetett jutni, csak vándorkereskedők által kerültek az emberekhez.
Az ajándékozási szokás erősödésében nagy szerepe volt/van a gazdasági szereplőknek is, akik meglátták az ünnepben rejlő üzleti lehetőséget.